8.6 C
Slovakia
streda, 25 novembra, 2020
Home Reporty Bolo to epické, nostalgické aj súčasné - Omega Oratóriom v symfonickom prevedení

Bolo to epické, nostalgické aj súčasné – Omega Oratóriom v symfonickom prevedení

IMG_7458

Slovakia Hungary

Bolo to epické, nostalgické aj súčasné – Omega Oratóriom v symfonickom prevedení

Najznámejšia maďarská rocková skupina Omega predviedla v Bratislave tretiu – záverečnú časť svojej symfonickej trilógie. S dielom Oratórium vystúpili hudobníci pri príležitosti druhého ročníka Týždňa maďarskej kultúry. Koncert usporiadala agentúra elóKONCERT.

Máloktorý z národov na svete má taký silný vzťah k rockovej hudbe ako Maďari. Traduje sa, že ak Maďar započuje gitaru odloží všetky povinnosti bokom. Spievať v jazyku, ktorý nemá nikde na svete bližšieho príbuzného, môže byť pre hudobníkov túžiacich sa presadiť v zahraničí frustrujúce. Omege sa to však poctivou prácou podarilo. Najprv si vydobyli výsostné postavenie na domácom trhu, aby v zapätí zaujali už anglickými textami aj v Nemecku, Veľkej Británii či USA. Omega sú na scéne už neuveriteľných päťdesiattri rokov a o ich vystúpenia je vždy eminentný záujem. Veľká koncertná sála Domu Odborov – Istropolis bola vypredaná niekoľko týždňov pred koncertom. S projektom Oratórium kapela vystupovala už vyše štyridsaťkrát, u nás sa s ním predstavila vôbec po prvýkrát. Do svojich najznámejších hitov pribrala kapela symfonické aranžmány a vzniklo tak majestátne spojenie symfonického a rockového zvuku.

Koncert mal pomalý rozbeh, pre maďarské skupiny je charakteristické zvýrazňovať melodiku a to aj na úkor tempa skladieb. V nich nebolo prítomných veľa rýchlych momentov, hudobníci skôr vypĺňali nápaditú výstavbu a smerovali ju do progresívneho štýl, ale keď už prišlo na zrýchlenie tak to za to stálo. Zapojenie menšieho ansámblu a zmiešaného speváckeho zboru, zloženého prevažne zo starších žien, dodali piesňam zaujímavý záber. Občas to už zaváňalo príliš sladkými aranžmánmi pripomínajúce jadranské melódie, tie boli našťastie vykorenené rockovou rytmikou a spomínaným progresívnym myslením. Zakladateľské duo László Benkő a János Kóbor pôsobili suverénnym dojmom. Pri Lászlových orgánových sólach si hŕstka slovenských divákov spomenula na Mariána Vargu, no oproti nemu mal László Benkő naregistrovaný rockovejší zvuk a používal priamočiarejší ťah. Spevák János možno výzorom zaspal dobu, ale dôležitejšie je, že jeho hlasové umenie nestarne.

Prvá generácia maďarského rocku svoj príbeh ešte neukončila a podobnými projektmi neustále drží záujem o svoje dianie.

Epikus, nosztalgikus és egyben aktuális is. – Omega Oratórium szimfonikus hangszerelésben

Omega, a leghíresebb magyar rockzenekar, Pozsonyban is bemutatta szimfónikus trilógiájának harmadik, záró részét. Az Omega Oratóriumra keresztelt művet az elóKONCERT iroda  szervezte a másodízben megrendezett Magyar kultúra hete első napján.
 
Kevés nemzetnek van annyira erős kötődése a rockzenéhez, mint a magyaroknak. A fáma úgy szól, ha egy Magyar meghallja a gitár hangját, minden mást félre rak. Egy olyan nyelven énekelni, amely sehol a környéken nem használt és ismerősen csengő, frusztráló lehet egy nemzetközi sikerekre vágyó zenekar számára.
 
Az Omega viszont kemeny munkával ezt a gondot is leküzdötte. Először az otthoni közönséget hódították meg, majd az angolra fordított szövegekkel Németországban, Angliában és a USA-ban is nagy sikereket értek el. Szinte hihetetlen, de a zenekar pályafutása már több mint ötvenhárom éve tart, és továbbra is bárhola világon szinte csak teltházas koncertjeik vannak, ahol mindenütt magyarul énekelnek a közönségükkel.
 
 A pozsonyi Istropolis nagytermébe is már hetekkel a koncert előtt elkelt az összes jegy. Az Oratórium projekttel már több mint negyvenszer léptek fel szerte Európában, de Szlovákiában ez volt a premier. Leghíresebb szerzeményeikhez szimfónikus zenekart társítottak így pedig a rock és a szimfónikus hangzás fenséges ötvözetét hallhatták a nézők.
A koncert lassan indult, a magyar zenekarokra jellemző, hogy előtérbe helyezik a melodikát, néha akár a dal tempójának kárára is. Nem hallhattunk túl sok gyors részt, de az a pár nagyon fedobta  a produkciót. A többi részben ötletes, néha már-már progresszív aranzsmánok segíttették a dalokat. A kisebb szimfónikus együttes és a női kórus igazán egyedi hangulatot kölcsönzött az estének. Néha talán már úgy is érezhettük a túlságosan negédes hangszerelés miatt, mintha adriai dallamokat hallanánk, de ezekből szerencsére mindig kiszakított a rockzenei ritmus. 

A két alapító tag, Benkő László és Kóbór János teljesen szuverén módon játszották végig a  koncertet. László orgonaszólói alatt a pár szlovák nézőnek valószínű Marian Varga munkássága juthatott az eszébe, Benkő hozzá képest egyenesebben játszott, sokkal rockkosabb hangzással. Kóbor János énekes, lehet imidzsével kicsit a múltban maradt, de énektechnikája  nem tud megöregedni.
 
A magyar rockzene első generációja tovább írja a történetét és hasonló projektekkel a nézők figyelmét is képes folyamatosan lekötni.
 

 

Omega Oratórium – Ne legyen live 2014